Ami az álmok útjában áll - 2.rész

2. Nincs elég pénzem!

Azt gondolom, hogy az időhiány mellett ez a másik leggyakoribb kifogás. Hogyan jutna pénzünk az álmainkra, ha még a megélhetéssel is gondjaink vannak?

De gondolkodjunk ismét egy kicsit. Mekkora összeg lenne az, amire azt mondanánk, hogy elég lenne ahhoz, hogy nekikezdjünk valaminek? Természetesen ez is mindig több, mint ami rendelkezésünkre áll.

De biztosak vagyunk benne, hogy olyan sok pénzre van szükség ahhoz, hogy legalább egy kicsit közelebb kerüljünk az álmainkhoz?

Be szeretnénk járni a világot - hát igen, ez nem olcsó mulatság. De mi a helyzet a környezetünkkel, mindent felfedeztünk már? Egy környékbeli túra is megajándékozhat lélegzetelállító tájakkal, a világ felfedezését pedig kezdhetjük a saját hazánkkal. Így rögtön már nem is olyan költségigényes a dolog.

Lehet, hogy valami speciális anyag vagy eszközszükséglete van a célunknak, ami komolyabb befektetést igényel.Mielőtt végképp lemondanánk róla, nézzünk körül, van-e olcsóbb alternatíva, meg lehet-e használtan szerezni valamit, nem jobb-e külföldről beszerezni, van-e lehetőség részletfizetésre. Mindenképpen nézzünk utána alaposan a lehetséges opcióknak.

Tegyél már ma egy kicsi lépést az álmok felé: vegyél elő egy darab papírt és írd le, mi az álmod.

Majd készíts pontos költségvetést, alaposan utánanézve az áraknak.
Papírra vetve tisztábban látsz majd, és jobban tudatosul benned a cél. És az is lehet, hogy a számítások valójában kisebb költséget mutatnak, mint ahogyan azt eredetileg gondoltad, ez pedig lökést ad, hogy belekezdj a megvalósításba.
Ha tudod, bontsd a célod kisebb célokra és nézd meg, mekkora azok költsége. És gondold át azt is, milyen lehetőségeid vannak a kiadásaid csökkentésére vagy egy kis plusz pénz keresésére.

A minimalista életmód segít az idő- és pénzkérdés megoldásában is. Hogy hogyan? Erről ITT olvashatsz bővebben.

Ami álmaink megvalósításának útjában áll - 1.rész

1. Nincs elég időm!

Azt hiszem a mai rohanó világban ez számít Nr. 1 kifogásnak. Hogyan lenne időm az álmaimra, ha reggel korán kelek, sietek dolgozni, túlórázok, otthon vár háztartás, nem is beszélve arról, hogy a családommal is kellene egy kis időt tölteni? Hol van nekem szabadidőm, mikor fordíthatnék időt magamra?

Nem azt mondom, hogy ez mind nem igaz, hiszen általában valóban ebből állnak napjaink. De ha van valami, ami fontos nekünk, amiért szívesen tennénk, érdemes átgondolni, hogy valóban nem tudunk rá egy kis időt szakítani? (A gondolkodás nem jelent nagy időráfordítást, hiszen akár más tevékenységek közben is nyugodtan végezhető :)

A baj az, hogy úgy tekintünk a dologra, hogy csak akkor lenne érdemes elkezdenünk tenni valamit a céljainkért, ha sok időnk lenne rá. Mi az a sok? Mindenképpen több annál, mint ami van. Mert türelmetlenek vagyunk, most akarjuk és az egészet. (Én vagyok erre a legjobb példa :)

De mi lenne, ha minden nap, vagy legalább minden héten csak egy kis időt szánnánk a megvalósításra? Ha lemondanánk az esti sorozatról például. Helyette pedig egy kicsit alkotnánk, sportolnánk, írnánk, táncolnánk,... (mindenki helyettesítse be a számára megfelelő tevékenységet). Esetleg összekötnénk más tevékenységgel, hiszen például buszozás vagy vonatozás közben is lehet hasznosan tölteni az időt (persze tudom, ez nem minden esetben járható út).

Nem kerülnénk máris közelebb a célunkhoz? Még ha csak egy egészen kicsit is. És sok kicsi sokra megy :)

Tegyél már ma egy kicsi lépést az álmok felé: vegyél elő egy darab papírt és írd le, mi az álmod.
Majd gondolkodj el rajta, hogyan lehetne apróbb célokra, lépésekre bontani. És vajon mi az a legkevesebb idő, ami már elég lenne ahhoz, hogy megtedd a következő lépést? (Az elsőt már megtetted azzal, hogy elkezdtél gondolkozni :) Van valami olyan tevékenység amit "feláldozhatsz" érte?

3 gyakori kifogás, ami a céljaink megvalósításának útjába áll

Mindenki szeretné, ha a céljai, álmai megvalósulnának. De a legtöbb embernél ezek valóban csak álmok maradnak, hozzá sem fognak a valóra váltásukhoz.

Nem is tűnik fel nekünk, de leginkább mi magunk vagyunk azok, akik a céljaink, álmaink megvalósulásának útjában állunk. Szeretjük külső tényezőkre fogni, ha valami nem sikerül, és folyton azt hajtogatjuk, hogy majd, ha egyszer minden körülmény tökéletes lesz, nekivágunk a céljaink elérésének.

De ha egy kicsit a dolgok mélyére nézünk, rájöhetünk, hogy nem is csak a körülmények állnak az utunkban, hanem mi magunk! És inkább csak kifogást keresünk, mert nem tudjuk merre induljunk, hogyan kezdjünk neki.

Mindenkinek megvan a saját kifogásgyűjteménye, amit akkor vesz elő, ha valaki rákérdez, miért is nem valósítja meg, amiről álmodik. De ha tudatosan megfigyeljük a magunk és mások válaszait ilyen helyzetekben, akkor észrevehetjük, hogy van néhány nagyon gyakori kifogás.

Nézzük mik a leggyakoribb tényezők, amikről úgy gondoljuk, hogy elválasztanak minket az álmaink megvalósításától:

1. Nincs elég időm!

2. Nincs elég pénzem!

3. Nekem úgyse sikerülhet, mert - nem vagyok elég jó, nem tudok eleget, nem ismerek senkit, családom van, és így tovább!

A következő napokban ezeket a kifogásokat vizsgálom meg közelebbről - mi is áll mögöttük, valóban korlátként kell-e tekintenünk rájuk és adok néhány tippet is, hogy legyőzhessük őket!

Egy kis segítség a minimalizáláshoz

Szeretem olvasgatni Via blogját, mert sok hasznos és jópofa ötletről ír.

Most épp egy letölthető segédletet készített, ami segít dönteni a pakolás során, mit is kezdjünk a holmijainkkal.

És olvassátok el a lomtalanításról írt régebbi cikkét is!

10+1 tanács minimalizálóknak

A minimalizmus előnyeiről már írtam, most következzen néhány tanács, hogyan is kezdj neki a minimalizálásnak!

1. Jelöld ki a helyet és az időt!

Haladj szobáról szobára, mert ha egyszerre esnél neki az egész háznak, könnyebben feladhatod, amiért túl nagy falatot választottál. Az idő kijelölése pedig azért fontos, hogy ne legyen semmi ami miatt félbe kéne szakítani az elkezdett munkát. Nem baj, ha csak mondjuk egy fél órád szabad, a lényeg, hogy abban a fél órában csak erre koncentrálj!

2. Pakolj ki minden cuccot az adott szobában!

Ha van rá hely, akár vigyél is ki a szobából mindent, majd csak azt pakold vissza, amire valóban szükség van! De ha kevés a hely, akkor is pakolj ki mindent a szekrényekből, le a polcokról, ha kell több részletben, mert csak így látható át, mennyi holmid van!

3. Készíts leltárt!

Aki szereti a különféle listákat, annak nem újdonság ez a tanács. Ha le is írjuk, milyen tárgyaink vannak, segít még jobban tudatosítani és a döntések meghozásában is hasznos.

4. Kezdd a legnagyobbal!

Ha meghozol egy olyan nagy döntést, mint például a gardróbszekrény lecserélése kisebbre, az megadja az irányt és célt, amerre haladni kell. Nálam legalábbis ez adta meg a legnagyobb lökést.

5. Állíts fel szabályokat!

Ha a szortírozáshoz szabályokat állítasz fel, azok segítenek a tárgyak sorsáról való döntésben. Ilyen szabály lehet például, hogy megszabadulsz minden olyan ruhától, ami több mint egy éve nem volt rajtad.

6. Légy  kíméletlen!

A tárgyakhoz fűződő érzelmekkel sokszor nehéz megküzdeni. De észben kell tartani azt, hogy még ha emlékeink is kötődnek egy-egy tárgyhoz, az emlékek valójában nem a tárgyban, hanem bennünk vannak. Ha a 18 éves korodban hordott kedvenc pólóid, amikben olyan sok szép randin voltál, még mindig ott lapulnak a szekrényben, holott ez eszedbe sem jut, beláthatod, hogy nem rájuk van szükség az emlékhez!

7. Legyen mindennek meg a helye!

Ha minden tárgynak lesz egy állandó helye, az átláthatóbbá és rendezettebbé teszi a lakást.

8. Törekedj a tiszta, üres felületek létrehozására!

Amit lehet, helyezz el a szekrényekben és csak azt hagyd elől, amit valóban nagyon gyakran használsz. A dekorációs elemekre is érvényes ez, ne vidd túlzásba, törekedjünk itt is az egyszerűségre.

9. Állíts fel szabályt a jövőre nézve is!

Hogy a felesleges holmik ne halmozódjanak újra fel, állíts fel szabályt a jövőbeli vásárlásokkal kapcsolatosan. Például, hogy ha veszel valamit, akkor egy hasonló tárgynak mennie kell, de akár kettőnek is, így még tovább csökkenhet a tulajdonaid száma. 

10. Időnként ismételd meg a folyamatot!

Ha kis idő elteltével újra leltárba veszed a cuccaid, észreveheted, hogy újabb tárgyaknak vagy képes búcsút mondani, tovább növelve szabadságodat!

+1 Gratulálj magunknak, ünnepelj!

Örülj a legkisebb lépésnek is, hiszen a lényeg, hogy elkezdted és már elértél valamit! Ez pedig lökést ad a folytatáshoz.

Kis lépésekkel haladva akár már ma nekikezdhetsz az életed átalakításának! Ugye nem is tűnik olyan nehéznek?

6 érv a minimalizmus mellett

Miért is jó minimalistának lenni? Mondok 6 pozitívumot, amit magam is megtapasztaltam:

1. Kevesebb cucc = kevesebb stressz és gond

Ha nincs annyi holmija az embernek, nem is kell annyit foglalkoznia vele. Kevesebb a pakolnivaló, nem lesz akkora felfordulás a lakásban, könnyebben megtalálhatjuk a dolgainkat. És bár nem tudom milyen az ellenkezője, azt elmondhatom, ha nincs drága tévénk, autónk, meg minden egyebünk, nem kell attól félnünk, hogy ellopják, tönkremegy, stb...

2. Kevesebb cucc = tiszta, üres felületek = kevesebb takarítás

Hát azt hiszem ezt nem kell nagyon magyarázni, hiszen takarítani általában nem szeretünk. Ha nincsenek elől feleslegesen dolgok, könnyen tisztíthatóak a különböző felületek, így gyorsabban végzünk :)

3. Kevesebb cucc = szebb, átláthatóbb környezet

Az előzőekből következve, ha nincs rumli, sokkal esztétikusabb lehet otthonunk, így jobban érezhetjük magunkat.

4. Kevesebb cucc = több idő

Szintén az előbbiekből kiindulva a korábban pakolással, takarítással és persze vásárlással töltött időt fordíthatjuk valami másra. A családunkra, magunkra, alkotásra, egy nagy sétára vagy akár az álmaink megvalósítására!

5. Kevesebb vásárlás = több pénz

Ha kevesebbet vásárlunk, természetesen több pénzünk marad. De a felesleges holmijaink kiselejtezésével is szert tehetünk némi pénzre, ha vannak olyan tárgyaink, amiket eladhatunk a Vaterán, Teszveszen vagy ismerősöknek. A több pénzt pedig inkább élményekre fordíthatjuk!

6. Minimalizmus = tudatosság

Miközben leltározzuk a cuccainkat, tudatosítjuk, mennyi mindenünk is van és rádöbbenünk arra, hogy bár sokszor elfoghat az az érzés, hogy jobban is élhetnénk, valójában ez nem azt jelenti, hogy több dologra lenne szükségünk, hiszen mindenünk megvan, amire szükségünk van az élethez. Sőt még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, mivel feleslegünk van!

Mit szóltok, megtetszett a minimalizmus?

Ha szeretnél értesülni az új írásokról e-mailben kattints IDE

Valentin nap

Holnap Valentin nap. Ilyenkor egyre több embertől hallani mennyire utálják ezt a napot, és nem csak az egyedülállóktól. Van igazság is az érveikben, de azért ellenvetésem is van:

• Ez a nap valójában nem a szeretetről, hanem a vásárlásról szól. A boltok dugig vannak a giccses ajándéktárgyakkal és mindenhonnan az ömlik, hogy vegyél valamit a szerelmednek, hogy kimutasd érzelmeidet. - Viszont egyáltalán nem kötelező ajándékot venni, főleg nem nagyot és drágát. Egy apró figyelmességgel már örömet okozhatunk párunknak.
• Miért lenne ez a nap más, mint a többi és miért pont csak most kellene szeretnünk egymást? - Ilyen alapon minden egyéb ünnepet megkérdőjelezhetünk. Emellett ez a nap alkalmat adhat egy a hétköznapitól eltérő estére, egy randira, ami főleg több éve együtt élő pároknál jelenthet sokat.

Én őszintén megvallom, szeretem a Valentin napot. (Elárulom még: holnap lesz a féléves házassági évfordulónk és ezentúl minden feledik, úgyhogy innentől még egy okom van szeretni :) 

2 egyszerű, könnyű és (minimalistáknak is ajánlható :) tippem is van egy jó Valentin nap érdekében:

1. Lepjük meg a párunkat egy különleges vacsorával! - Nem kell puccos étterembe menni, elég egy kis gyertyafény, egy finom bor és valami finom étel vagy sütemény. Tudom, hogy egy fárasztó nap után nem könnyű még a konyhában is szorgoskodni, de nem kell 5 fogásos menüvel készülni :)
2. Kényeztessük magunkat! - Egyedülállók is különlegessé tehetik ezt a napot, ha egy kicsit kényeztetik magukat. Itt sem kel feltétlenül nagy dologra gondolni, elég lehet, ha egy napra félretesszük a diétát, kicsinosítjuk magunkat vagy csinálunk egy jó estét a ráérő barátokkal/barátnőkkel.

Én és a minimalizmus - 2. rész

A hálószoba volt az a hely, ahol a leginkább éreztem, szükség van valami változtatásra. De mikor ezzel készen voltam, nekiláttam azért a többi helységnek is.

A fürdőszobában nem volt olyan nehéz a dolgom, mert nem vagyok az a különösebben kenceficés típus. Viszont érzékeny bőröm miatt jópár terméket kipróbáltam, de nem jött be és eltettem, bár nem gondoltam, hogy használni fogom. Így amit lehetett ezekből továbbajándékoztam, ha lejárt szavatosságút találtam, az sajnos ment a kukába.

Itt is azt az elvet követtem, hogy tiszta, üres felületeket hozzak létre, így ami tudott, az ment a szekrénybe.

Következett a konyha, ami kicsit már kényesebb terület volt: imádok sütni-főzni és ezáltal a különféle konyhai kütyüket is szeretem. De volt olyan amit vettem vagy kaptam, de igazából aztán mégsem volt rá szükség. Na igen, pont itt a lényeg, sok olyasmit megvesz az ember, ami megtetszik, aztán később kiderül, hogy valójában szüksége az nincs is rá!

Ezeket is először a családnak ajánlottam fel, majd a maradék ment "adománynak". Az üres felületek érdekében itt is mindent igyekeztem a szekrényekben elhelyezni és pl. az ebédlőasztalon, ahol általában túl sok minden tanyázott, csak azt hagyni, amire tényleg naponta szükségünk van.

A nappali részen a CD-k, DVD-k szortírozása volt a legfontosabb feladat. Ami még vár ránk, az, hogy a könyvekkel is kellene valamit kezdeni, sok olyan van ugyanis a polcokon, amik így-úgy hozzánk kerültek, de nem olvastuk és nem is fogjuk.

A végére hagytam még egy nagyon nehéz dolgot: az alkotó cuccaimat. Na ez az a terület, ahol a legkevésbé tudok minimalista lenni, a gyöngyökhöz és textilekhez ugyanis valódi szerelem fűz. De azért itt is tudtam szortírozni és az utóbbi időben már a vásárlást is okosabban csinálom. 

Bár vár még feladat néhány meglévő holmival is, a jövőre nézve a legnagyobb feladat az, hogy a birtokomban lévő tárgyak számát ne növeljem újra, azaz a vásárlásoknál okosnak kell lenni. Azt a szabályt állítottam fel, hogy akkor veszek csak valamit, amikor valóban szükség van rá (tehát pl. a régi tönkrement) és nem akkor, ha megtetszik.

Bár szerencsére azt vettem észre, hogy egyre kevésbé érzem azt, hogy valami annyira tetszik, hogy meg akarnám venni. A nagy leltározás és pakolás valóban tudatosította bennem, hogy megvan mindenem, amire szükségem van, így igazából nem is jelent már lemondást a nem vásárlás!

Én és a minimalizmus - 1. rész

Miután úgy éreztem, választ találtam az engem nyomasztó kérdésekre, nekiláttam tenni valamit.

Bár sosem voltam vásárlásmániás, az évek során azért elég sok mindent felhalmoztam. És néha azért én is megtapasztaltam azt az érzést, amit magamban csak kompenzációs vásárlásnak nevezek. Mikor valami rossz történt velem, megleptem magam valamivel, mondván igazán megérdemlem és ez majd jobb kedvre derít. És lehet, hogy pillanatnyi örömforrást jelentett a vásárlás, később azonban előfordult, hogy nem is használtam már a megvett cuccot, sőt el is felejtkeztem róla.

A hálószobában kezdtem, itt éreztem ugyanis leginkább, hogy valami nagyon nincs rendben. Szerencsémre a férjem jól fogadta a legújabb "dilimet" és bár kisebb intenzitással, de ő is nekilátott a lomtalanításnak.

Kezdetnek megszabadultunk a gigantikus méretű gardróbszekrénytől, ami uralta az egész kicsi hálószobát (sikerült egy fele akkorára cserélni).

Ehhez persze elsőként a ruhákat kellett átválogatnunk. Kipakolva mindent láthattuk, hogy jópár dolog csak azért van még mindig meg, mert egyszer nagyon szerettük és sajnáltuk kidobni, holott már akár évek óta fel sem vettük.

Igyekeztünk azt a szabályt követni, hogy amit már az elmúlt évben sem hordtunk, arra valójában nincs is szükségünk. Kivételt képzett néhány olyan darab, ami csak bizonyos helyzetekben kell, de akkor viszont tényleg (pl. öltöny, kosztüm).

Érzelmileg kötődni a ruhákhoz nem valami okos dolog, de sokszor így is kemény döntést kellett hoznom. De arra gondoltam közben, hogy azért kell kíméletlennek lennem, hogy utána jobban érezhessem magam.

A kiselejtezett, de még használható holmikat először a családom körében bocsátottam turizásra, majd ami nekik sem kellett, az egy ismerős útján nehezebb sorsú családokhoz került. Ami pedig valóban használhatatlan volt, az a kukában végezte.

Fontos szempont volt még a gardrób minimalizálás mellett, hogy tiszta, üres felületeket hozzunk létre. Így a felesleges dekorációs elemeket is kiselejteztük.

Az eredmény? Egy világosabb, átláthatóbb szoba, melyben már én is sokkal jobban érzem magam!

A lepke éve

Egyik kedvenc oldalamon, aminek címe Miss Minimalist, jelent meg nemrég egy írás, ami véletlenül pont összhangban áll a blogom névválasztásával (holott csak ma olvastam :).

Francine, a blog szerzője arról ír, hogy bár a kínai nyúl éve köszöntött ránk, legyen ez mégis inkább a lepke éve. 

Azok, akik minimalista életmódot folytatnak (találóan a consumerism, azaz fogyasztás helyett a minsumerism kifejezést használja a minimalizmusra), hasonlíthatóak egy pillangóhoz, mert olyan könnyedén próbálnak élni, ahogyan lehetséges. Ezzel szemben a túlfogyasztókat a porcelánbolton átvágtató bikákhoz hasonlítja.

Hogyan tehetjük ezt az évet minél inkább a lepke évévé? Francine a következő 10 tanácsot adja:

1. Vásárolj kevesebbet!
2. Legyél elégedett azzal, amid van!
3. Légy elegáns a tetteidben!
4. Értékeld a természetet!
5. Egyél friss és könnyű ételeket!
6. Óvd a Föld kincseit!
7. Inspirálj másokat a tetteiddel!
8. Könnyíts a terheiden!
9. Élj a jelenben!
10. Szeress feltétel nélkül!

Az eredeti postot ITT olvashatjátok.

Minimalizmus - az meg mi fán terem?

 

Bár közhelyesen hangzik, a kevesebb valóban lehet több. Kevesebb micsoda? Cucc. Holmi. Lom.

Azzal kezdődött minden, hogy egyszer csak elkezdtem azt érezni, megfulladok. Kerestem az okát, a gyökerét. Az internetet böngészve rátaláltam néhány minimalista oldalra. Ezeket olvasva valami megvilágosodott bennem, éreztem, hogy nekem szólnak, rólam szólnak.

Mit is jelent a minimalizmus? Azt, hogy a boldogságot nem igazán a tárgyakban kell keresnünk. Sőt, minél kevesebb dolog van a
birtokunkban, annál szabadabbak lehetünk. Hogy a fogyasztás nem jelent választ a kérdéseinkre, nem megoldás a problémáinkra. De kiterjeszthetjük más területekre is a minimalizmust: az e-mail postafiókunkra, vagy akár a kapcsolatainkra (!) is.

Sokan egészen odáig mennek, hogy 100 vagy kevesebb tárggyal élnek. De persze nincsenek kötöttségek, bárki megvalósíthatja a saját minimalizmusát, ahogyan ő jól érzi magát. Ami mégis közös, hogy megszabaduljunk a minket körülvevő feleslegtől és éljünk azzal, amire igazán szükségünk van.

Te érezted már úgy, hogy túl sok minden vesz körül, kiselejteznéd az életed egy részét? Vagy már meg is tetted?

Üdv itt!

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy "hangosan" gondolkodjak mindenféléről, ami foglalkoztat, inspirál. Életről, álmokról, célokról, bármiről, mindenről. Színesen, kavarogva.