Azt hiszem a mai rohanó világban ez számít Nr. 1 kifogásnak. Hogyan lenne időm az álmaimra, ha reggel korán kelek, sietek dolgozni, túlórázok, otthon vár háztartás, nem is beszélve arról, hogy a családommal is kellene egy kis időt tölteni? Hol van nekem szabadidőm, mikor fordíthatnék időt magamra?
Nem azt mondom, hogy ez mind nem igaz, hiszen általában valóban ebből állnak napjaink. De ha van valami, ami fontos nekünk, amiért szívesen tennénk, érdemes átgondolni, hogy valóban nem tudunk rá egy kis időt szakítani? (A gondolkodás nem jelent nagy időráfordítást, hiszen akár más tevékenységek közben is nyugodtan végezhető :)
A baj az, hogy úgy tekintünk a dologra, hogy csak akkor lenne érdemes elkezdenünk tenni valamit a céljainkért, ha sok időnk lenne rá. Mi az a sok? Mindenképpen több annál, mint ami van. Mert türelmetlenek vagyunk, most akarjuk és az egészet. (Én vagyok erre a legjobb példa :)
De mi lenne, ha minden nap, vagy legalább minden héten csak egy kis időt szánnánk a megvalósításra? Ha lemondanánk az esti sorozatról például. Helyette pedig egy kicsit alkotnánk, sportolnánk, írnánk, táncolnánk,... (mindenki helyettesítse be a számára megfelelő tevékenységet). Esetleg összekötnénk más tevékenységgel, hiszen például buszozás vagy vonatozás közben is lehet hasznosan tölteni az időt (persze tudom, ez nem minden esetben járható út).
Nem kerülnénk máris közelebb a célunkhoz? Még ha csak egy egészen kicsit is. És sok kicsi sokra megy :)
Tegyél már ma egy kicsi lépést az álmok felé: vegyél elő egy darab papírt és írd le, mi az álmod.
Majd gondolkodj el rajta, hogyan lehetne apróbb célokra, lépésekre bontani. És vajon mi az a legkevesebb idő, ami már elég lenne ahhoz, hogy megtedd a következő lépést? (Az elsőt már megtetted azzal, hogy elkezdtél gondolkozni :) Van valami olyan tevékenység amit "feláldozhatsz" érte?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése